II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai földi maradványai hazahozatalának és újratemetésének centenáriuma

A csaknem két évszázados „emlékezet-elnyomás” után, II. Rákóczi Ferenc és Bécs-ellenes harca élénken megmaradt a nemzetek emlékezetében. A felkelés fő eszméi, még ha modernebb formában is, végül elismerést nyertek. II. Rákóczi Ferenc személye a magyar életképesség jelképe lett, valamint az európai nagy kultúrtársadalmak közötti fennmaradás szimbóluma. Az ország, amelyért harcot folytatott, nem feledkezett meg róla. Követői mindent megtettek azért, hogy hosszabb idő elteltével is megtalálják földi maradványait a távoli idegenben, és hazájában olyan helyen helyezzék örök nyugalomba, amely megfelel a fejedelem történelmi nagyságának.

Erre a gyönyörű Dómot szemelték ki Kassán, abban a városban, amely fontos szerepet játszott nem csupán a Rákóczi-féle szabadságharcban, hanem a történelmi Magyarország életében is. Rákóczi földi maradványainak keresztény földben való elhelyezésének századik évfordulója alkalmából, leróva ezzel személye felé történelmi adósságunkat, megemlékezünk arról is, hogy őseink –amikor erre végre lehetőségük adódott – méltó nagyvonalúsággal fejezték ki a fejedelem iránti hálájukat.

A földi maradványok elhelyezésének századik évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő ünnepségek nem csupán a magyarok számára nagy jelentőségűek, hanem a történelmi Magyarország valamennyi nemzete számára is, amelyek az elmúlt évszázadban az útjukba állított összes akadály leküzdésével történelmet és dicső múltat teremtettek.